Kabarék és szakállas viccek régi témája a csökkenő férfierővel vagy divatos kifejezéssel élve, a potenciazavarral küzdő férfiak párkapcsolata. A téma tehát nem új.
Ami mégis egyre időszerűbbé teszi, az az a tény, hogy az utóbbi 5–10 évben jelentősen megemelkedett a hasonló problémával orvoshoz forduló betegek száma. Nyilvánvalóan szerepet játszik ebben az is, hogy ma már a kérdés nem jelent tabu témát és nem kell a betegnek „házon belül” megoldást keresnie komoly gondot okozó problémájára, hiszen erre a mai rohanó világban sem ideje, sem energiája nincs.

Napjainkban, amikor az erekció kialakulásának és fenntartásának működését már molekuláris szinten ismerjük, és nagyon sok esetben gyógyszeresen befolyásolni tudjuk, felmerül a kérdés: miért okoz ez a betegség hosszantartó, nyomasztó gondokat egyre több férfinek? A megválaszolásához néhány alapvetést tisztáznunk kell.
A potenciazavarok általában a következő fő csoportokra oszthatók:

1. organikus – ezek szervi elváltozások mellékjelenségei és az alapbetegség gyógyításával (ha nem túl súlyosak és nem túl régen állnak fenn) általában javulnak vagy meg is gyógyulhatnak;

2. pszichés – melyet valamilyen lelki tényező nem megfelelő működése okoz;

3. az előző kettő összemosódó keveréke, illetve időbeli átmenet kettejük között, egyik vagy a másik tényező előtérbe kerülésével. Az organikus potenciazavarokkal, ezek kialakulásával, kórélettanával, az anatómiai elváltozásokkal és megfelelő kezelésükkel az urológia, a belgyógyászat, a neurológia, a sebészet, érsebészet, idegsebészet, illetve egyéb speciális orvosi szakmák foglalkoznak. A pszichés potenciacsökkenés okaival (Magyarországon) az urológia, a pszichiátria, illetve a pszichológia foglalkozik (szexológia).

A potenciazavarral élő betegek számának emelkedését fokozódó mértékben a pszichés eredetű zavarok okozzák. Ugyan az organikus elváltozások száma is fokozatosan nő, azonban a pszichés eredetű potenciazavarok emelkedése exponenciálisnak mondható.
Vegyük sorra a körülményeket

Az utóbbi pár évtizedben életünk felgyorsult, a technológiai fejlődés mellett a természetes emberi kapcsolatok fellazultak. A teljesítménykényszer, a mindennapi megélhetésért való hajsza, a sok esetben monoton, örömet, sikerélményt nem okozó munka, esetleg még másod-, harmadállással súlyosbítva, gyakran feloldhatatlannak vélt konfliktusokkal teli munkahelyen. Munkaidő után – és előtt – ismét idegeskedés a közlekedésben, a boltokban, az iskolában, ügyintézés közben... és még sorolhatnánk.

Miközben a média híreiből arról értesülünk, hogy nő az ózonlyuk, emelkedik a globális hőmérséklet és a légszennyezettség. Vagy megesszük az állományjavítókat, ízfokozókat, tartósítókat – vagy nem eszünk.

Lényegében ezekre a környezeti behatásokra reagál – a köznapi nyelvben stressznek nevezett reakcióval – szervezetünk. Ezeket a behatásokat, melyek vitathatatlanul sűrűbbek és erősebbek lettek az utóbbi időben, különbözőképpen tudjuk feldolgozni. Ki könnyebben, ki nehezebben. Így vagy úgy, de alkalmazkodunk környezetünk kihívásaihoz. Ez az evolúció. Közben természetesen szervezetükben is kialakulnak változások. Egyeseknél depresszió, másoknál pánikbetegség, és van akinél potenciazavar jelentkezik, kinél hosszabb, kinél rövidebb idő múlva.
Mi tehát a teendő?

Kézenfekvőnek látszik a ránk ható stressz csökkentése. Mivel azonban többnyire rajtunk kívül álló körülmények idézik elő, a stressz kiváltó okait elég nehéz befolyásolni. Annyit viszont megtehetünk, hogy megpróbálunk könnyebben alkalmazkodni a napi nehézségekhez, ne szívjunk mellre minden kisebb-nagyobb bosszúságot, nehézséget, kudarcélményt.

A különben is romló minőségű életterünkben ne romboljuk tovább egészségünket alkohollal, nikotinnal, drogokkal! Ha viszont úgy érezzük, a magunk részéről megtettük, amit csak tudtunk a stressz hatásainak minimalizálására, bátran forduljunk szakemberhez!

Ma már szinte majdnem valamennyi típusú potenciazavar jó eredménnyel kezelhető. A pszichés impotenciák kezelése teljesen komplex. Gyógyszerrel, pszichoterápiával, párkapcsolati szexuálterápiával.

Mindez a szakemberek által teljes mértékben személyre szabható, és az esetek túlnyomó többségében megfelelő eredményt hoz.

A stressz egyébként életünk szükséges része, és a hozzá való alkalmazkodásunk során a túlzott, illetve a rossz irányú reakcióinkat kell megpróbálnunk szabályozni.

Dr. Bán